Kibővült, színesebb, gazdagabb lett idén a huszonhatodik alkalommal megrendezett mesterségek ünnepe. A Budai Várban most vagy másfél kilométer hosszan sétálhattak végig az érdeklődők a semmi mással nem összehasonlítható, történelmi hangulatot árasztó környezetben, a hozzávetőlegesen nyolcszáz, munka közben bemutatkozó, kiállító, árusító standjai sátrai előtt.


Különös hangsúlyt kaptak a régi, ritka mesterségek, mint a halászhálókötő, pintér, kötélverő, szappanfőző, papírmerítő, kosárfonó, fafaragó, nemezelő, kályha- és kemenceépítő, bútorfestő, kékfestő, gyertyaöntő. Egy-egy szakmát vagy tíz-húsz cég, vállalkozó, iparos kézműves is képviselt. Látogatásunk során csak kovácsokból tizenegyet számoltunk össze, nem csak az ország távoli szegleteiből érkeztek, de még Szlovéniából is bemutatkozott egy mester. A bátrabb nézelődők nem csak passzív szemlélőként vehettek részt a szakmákkal való ismerkedésben, de kicsik és nagyok megpróbálkozhattak egy-egy mozzanat elsajátításával. A lelkesebb érdeklődőket, tanulni vágyókat pedig kézműves iskolák, képzőhelyek tájékoztatták a mesterré válás lehetőségeiről.


A tavalyi ünnepségen az újragondolt népviseletek szerint készült ruhák divatbemutatóját csodálhatták meg a nézők. A szervezők ötlete alapján a gazdag magyar viseltkultúra most úgy mutatkozott be, hogy a viseletekbe beöltözött látogatókat profi fotós stáb örökítette meg a Hunyadi udvarban., s emlékül díjtalanul hazavihették az ott készült képet. A fotók alapján szakmai zsűri értékelte a öltözeteket, a legszebb, legfantáziadúsabb ruhák tulajdonosait 15-50 ezer forintos ajándékutalványokkal díjazták. Új szintfolt volt a Sajtkészítők Céhének legkiválóbbjait népszerűsítő sajtudvar, ahol igazi, tájjellegű bio sajtokat kóstolgathattak, vásárolhattak a látogatók. Itt a sajtok elkészítésének eszközeit is megismerhettük.

 


Sőt élőben találkozhattunk az ország legszebb tehene címet elnyert, szép, fekete-fehér foltos, sokmázsás Icával is, „aki” egész nap békésen tűrte a simogató kezeket.