A Csepeli Helytörténeti és Városszépítő Egyesület, a Csepeli Helytörténeti Gyűjteménnyel együttműködve immár a második olyan kiállítást szervezte, amely Csepel gazdasági és kulturális életében jelentős szerepet betöltő családok bemutatására vállalkozik.

 

Legutóbb – Sallay Tibor ötlete nyomán, akinek keresztszülei Topits Ferenc és felesége Márta néni voltak – megrendezték „Topits Venczel és Fiai” Első Magyar Spezial Ráspoly és Reszelőgyár története kiállítást.

A család útja Csepelig jól érzékelteti az Osztrák-Magyar Monarchia korszakának viszonyait. A migráció miatt a Topits/Toppisch/Topiè család is megfordult a birodalom számos helyén. Topits Venczel édesapja, Topiè Peter a csehországi Budweisban született, majd a Torontál megyei Nagykikindára költöztek. Topits Venczel itt ismerhette meg feleségét, a horvát Kamenár Máriát. Ezért nem meglepő a nyelvi sokszínűség a családban. A nagypapa cseh, német és magyar nyelven perfektül beszélt. A gyerekeivel magyarul beszélt. A nagymama horvát nyelven beszélt a gyerekekkel, magyarul kevésbé jól tudott. A gyerekeik legalább két nyelven beszéltek.

Topits Venczel felkerült Újpestre, ahol kitanulta a reszelővágó mesterséget. 1895-ben megalapította a Topits Venczel és Fiai Reszelővágó üzemét. 1905-ben telepedett le családjával Csepelen. 1906-ban megvette a Zsák Hugó utca 10-12. és a Duna utca 2-4. szám alatti saroktelket a rajtuk lévő épületekkel. A lakás és az üzem egy helyen volt. Kezdetben az üzem a régi, elkopott reszelők újravágásával foglalkozott, a későbbiekben már új reszelőket is készítettek. Szálanyagból kovácsolással állították elő a reszelők alapanyagát és már géppel vágták meg azokat. A ráspolyokat továbbra is kézzel készítették.

Topits Venczelnek és nejének kilenc gyermeke született, ebből ketten lányok. Hívő katolikus szellemben nevelték őket. Topits Venczel kiemelkedő szerepet játszott a tanoncképzésben. Saját gyermekeit is már 12 éves koruktól kezdve reszelővágó és lakatos szakmára tanította. Az üzem mindenkori létszámának több mint kétharmadát a Topits család tagjai adták. Jozefin lánya lett az első magyarországi reszelővágó szakmunkásnő. Fiai közül Lajos és András a cég ügyvezetői, József műhelyvezető, Ferenc utazó ügynök. Unokái közül is sokan az üzem dolgozói lettek: Topits Ede, Topits Róbert, Topits Dénes, Topits János stb. Saját munkakönyvvel, kollektív szerződéssel dolgoztak, az OTI-nak fizették a járulékokat.

Gyárrá 1915-ben alakult az üzem, a korszaknak megfelelő gépesítéssel rendelkezett, 1919-20-ban már 5 géppel és negyvenkét munkással gyártották a mindenféle alakú és fajtájú reszelőket, ráspolyokat, mintegy 125 féle terméket.

Még 1911 januárjában szabadalmaztatják a cipőipari belső ráspolyt. 1920-ban megkezdték a cipőipari szerszámok (ár, lyukasztó, bőrvágó kés), valamint a spitz- és sarokvasak gyártását. Belföldön, hatvan helyen volt képviselete a gyárnak, de Romániába és Szerbiába is szállítottak. Részt vettek a budapesti Országos Vas és Gépipari kiállításon 1921-ben és 1924-ben, ahol érmet is nyertek. Szenzációs termékük volt az órás tűreszelő, amiből négy darab elfért egy lúdtoll végében.

A második világháború éveiben az évi összforgalom 245.265 pengőt tett ki. Egy évi termelésük 50.000 darab újravágott reszelőből, 50.000 darab különböző cipészráspolyból, és 50.000 kg cipő-, bakancs-, talp-, és orrvédőből tevődött össze.

Az üzemet 1949. december 29-én állami tulajdonba vették, a pénztárban lévő 9.538 forinttal és minden ingatlan és ingó vagyonnal együtt. A folyószámlán 5.663 forint volt, a kinnlevőség pedig 27.000 Ft. Az üzemre 1992-ben minimális kártalanítást fizettek.

Topits Venczel csepeli és országos szinten is jelentős tényező lett. Részt vett a tanoncképzésben. Az üzem saját maga képezte a reszelővágó szakmunkásokat, lakatosokat, esztergályosokat, villanyszerelőket, sőt vizsgáztatási joguk is volt. A községi jellegű iparos tanonciskola 1912-ben alakult két tanerővel és negyven tanulóval. 1924-ben a leánytanoncok részére is megnyílt az első osztály.

1940 májusában a Magyar Feltalálók Országos Szövetsége meghívta tanácsadójának. Ezen kívül a Csepeli Ipartestület megalakításában is részt vett, ő lett a pénztárosa. Tagja volt az Ipartestületek Országos Szövetségének, a Kereskedelmi és Iparkamarának, a Magyarhét Országos Rendezőségének, az Önkéntes Tűzoltó Testületnek.


Kiállításunkkal szerettünk volna megemlékezni Topits Venczel kitartó, szorgalmas, és sikeres munkásságáról. A kiállítást múzeumpedagógiai szempontból is sikerült érdekessé tenni, még az óvodások számára is. Zémann István kollégánk csizmadiának öltözve mesébe ágyazva mutatta be a szerszámok használatát. Berendeztünk egy komplett suszterájt. A gyerekek kézbe vették, körbe adták a kisebb reszelőket. Idéznénk két kisfiút, akik egyenként végig húzták a kezét az összes reszelőn, és megállapították „nagyon csikis”.

Megtudhatták mi a különbség a reszelő és a ráspoly között. Láthattak faszegecset, spitz- és sarokvasat, reszelhettek, kalapálhattak. Közben részeseivé váltak egy kedves mesének.

Maár Katalin – Sallay Tibor


Felhasznált források és irodalom:
Perényi József: Csepel, Magyar Városok Monográfiája. Kiadóhivatal, Budapest 1934.

Szabadalmi leírás 53566. szám I/b. osztály. 1911. október 11. Magyar Királyi Szabadalmi Hivatal. Pallas-Nyomda, Budapest

Kéziszerszámok. Nehézipari Könyvkiadó, Budapest 1953. 559-570. old.