• eyelash growth serum
  • Ma 2020. augusztus 11., kedd, Zsuzsanna és Tiborc napja van. Holnap Klára napja lesz.

    Édesmester-dinasztia alakulóban...


    A cukrászdaalapító idősebb Pataki János már csaknem két évtizede nincs közöttük, de amit annak idején a tápiógyörgyei Kiskedves falusi cukrászdában megalapozott, az ma olyan élő valóság, ami messze földön híressé tette a Pataki nevet.



    A Pataki-dinasztia alakulóban van, hiszen immár a harmadik generáció folytatja a cukrász mesterséget, nem kis sikerrel. Hét évvel ezelőtt, amikor az érdi üzlet elnyerte mai formáját, nyáron a rádió közlekedési műsorában minden hétvégén elhangzott a figyelmeztetés: Érden, a cukrászdánál útszűkület van, óvatosan vezessenek… Ugyanis a Balatonról vagy a Velencei tótól hazafelé tartó autósok meg-megálltak fagylaltozni, süteményt csomagoltatni, hiszen nemcsak ez a pihenő lehetett a jelképes és tényleges desszert a hét zárásaként, hanem jól lehetett dicsekedni a hazavitt finomságokkal is. És ez így van napjainkban is, köszönhetően annak a szakmai igényességnek, ami Patakiéknál megnyilvánul választékban, kiszolgálásban egyaránt.

    Pedig nem cukrászdának indult a dolog. Idősebb Pataki János kereskedőnek tanult Tolnában, és amikor a nagy háború után az Alföldre került – ahol megismerkedett élete párjával –, először igazi falusi vegyeskereskedést nyitott Tápiógyörgyén. Gyakran járt azonban Budapestre, és mivel ott már létezett fagylaltgyár, kedvet kapott, hogy vigyen haza ebből a vidéken még kevésbé honos édességből, amit aztán a piacon kezdett árusítani. Mindez az 1950-es évek elején történt, és mivel bevált a kísérlet, megszületett egy kis cukrászüzem építésének ötlete. Majd megnyílt a Kiskedves cukrászda, ami méltán lett népszerű nemcsak a helybeliek, hanem a környező falvak fiataljai körében
    is.

    Ez a véletlenek találkozása volt, miként a későbbiekben is nem egyszer játszott szerepet a véletlen. Ilyen volt – és ezt már Pataki János, a mostani családfő meséli –, hogy édesapja megismerkedett egy neves budapesti cukrásszal, Tóth Illéssel, aki gyakran vendégeskedett a tápiógyörgyei házban. Az akkor pályaválasztáshoz közeledő János gyereknek azt tanácsolta, hogy menjen vendéglátó technikumba. És jött a Huba utcai technikum, ahol párját ritkítóan kiváló volt a képzés, meg jött a pesti albérlet, méghozzá Tóth Illésnél. És jöttek a sokszor hajnali háromig tartó beszélgetések a mesterrel a szakmáról, emberségről, megalapozva a mostani életfilozófiát.

    Akkoriban nagy szerencse és protekció kellett, hogy valaki szállodaportás lehessen, így maradt Tápiógyörgye, ahol bizony kemény munka folyt a kis cukrászüzemben. De tanulni is lehetett! Amikor fél év múlva vissza kellett térni Budapestre, a bemutató vizsgára, újra jött a véletlen: egyik osztálytársa mondta, hogy cukrászt keresnek a Royal Szállodában, próbálja meg. A szakma egyik legnagyobb tekintélyének számító Kenderessy Zoltán volt a főcukrász, ő nyugtatta a nagy drukkal érkező kis falusi gyereket: - Ha megvan benned az akarat, nem lesz semmi baj! Mindenki érdeme szerint juthatott előre, s az ifjú Pataki rövid időn belül esélyes lett arra, hogy a HungarHotels nyitás előtt álló tokiói éttermébe kerüljön cukrásznak. Tápiógyörgyétől Tokióig – nem semmi! És ekkor megint közbeszólt a véletlen: a papa balesetet szenvedett, s a fiú döntött: neki a szülei fontosabbak voltak, mint a külföldi karrier lehetősége. Hazament a kis faluba, bár vágyakozott is a pesti élet és munka után. Megbeszélte a szülőkkel: ha a papa felépül, akkor megpróbálnak a főváros közelében üzletet keresni. Ez már a hetvenes évek elejére esett. Újra véletlen? Meghallotta, hogy Érden eladó az 1939 óta működő, és jól bevezetett Osváth-cukrászda. A papa meg újsághirdetésben olvasta ugyanezt, és már indultak is, megnézni. Egy pillanat alatt döntöttek 1973 januárjában, s ugyanebben az évben, április 12-én már az ifjú Pataki János nevére szóló iparengedély birtokában megnyílt a csupán negyven négyzetméterescukrászda, ahol a kávézó és fagylaltpult mellett mindössze három asztal várta a vendégeket. A régi barátság az egykori tulajdonosutódaival ma is élő valóság: rendszeresek a szakmai megbeszélések a két szomszédvár ura, Pataki János, és úrnője, Osváth Jánosné között, hiszen az új Osváth-cukrászda és étterem alig néhány száz méterre van a régitől.

    Érden akkoriban nem volt más hasonló üzlet, s bizony napi 16 órát is dolgozni kellett a műhelyben. Az első jelentősebb átalakítás a nyolcvanas évek közepén történt, amikor Pataki mester olaszországi és nyugat-német tanulmányútról tért haza. Ott látta, hogy milyen fontos a külsőség, a bolti berendezések harmóniája. Elgondolkodott, hogy idehaza miért ne lehetne a látványos külföldi üzletekhez hasonlót alkotni. Ismét nagy átépítés kezdődött, és 1999. április 12-én látványos körülmények között újra ünnep volt Patakiéknál: átadták a jelenlegi formájában működő, korszerűen berendezett cukrászdát, ami immár közkedvelt találkozóhelye érdieknek és környékbelieknek, otthona kulturális rendezvényeknek és politikai vitaműsoroknak. Ez utóbbi nem véletlen: Pataki János már több cikluson át Érd társadalmi alpolgármestere, emellett a helyi ipartestület elnöke, s ebben a minőségében jó pártfogója a kézműves iparosságnak.

    Tulajdonosként Pataki és felesége, Ilona asszony jegyzi a céget. A gyerekek, János és Ádám, akik ugyancsak vendéglátósok lettek, mindenben segítenek. János fő feladata a marketing, a rendelésszervezés, de ha éppen felszolgálni kell, az sem esik nehezére. Ádám a nagybani piacról hozza a szükséges gyümölcsöket, ő gondozza az Érd belvárosában lévő kis üzletet. Az ő nevéhez fűződik, hogy az újranyitástól koktélokat is kapni a cukrászdában, ez Ádám újító kedvének egyik eredménye. Jó tanítóra talált a szintén érdi illetőségű, és s mixer szakma legnevesebbjének tartott Lajsz András személyében, akitől nemcsak az alap-, hanem a mesterfogásokat is elleshette. Nem véletlen, hogy Pataki Ádám rövid időn belül országos bajnokságot nyert, majd számos külföldi sikert is elért.

    – Az utóbbi időszak legnagyobb elismerése számomra az volt, amikor rokoni esküvőn voltunk Borsodban, s vittünk a lakodalmas népnek egy kocsideréknyi süteményt. Egy ottani nénike, akit faluhelyen sütőasszonyként tartanak számon, először ismeretlenként kezdte dicsérni az érdiédességeket, hogy azok milyen könnyűek, finomak, természetesek – emlékezik a nénike szavaira a mester. – Nekik otthon még „tiszta” a szájuk, megérzik, ha valami mesterséges, nem az igazi. Az általunk használt alapanyagok mind-mind eredetiek, a tejszíntől a gyümölcsökig, és a vendég ezt észreveszi.


    Amikor 2001-ben a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség a hazai vendéglátó szakma legrangosabb kitüntetését, a Venesz József-díjat adományozta Pataki Jánosnak – vele egy időben tanító mestere, Kenderessy Zoltán is az elismerésben részesült –, egy újságnak adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy a vendéget nem egyszerűen kiszolgálni, hanem elsősorban szolgálni kell. Családi vállalkozásként működő cukrászatuknak ez az ars poeticája.

    – Állítom, hogy a nagy cukrász felfedezések kora a múlt század elején lezárult, a Dobos tortát, a Rigó Jancsit, a Sacher-tortát nem lehet újra feltalálni. Bizonyos kombinációkat lehet csak alkalmazni. Tóth Illésnél, ahol laktam, megtanultam, hogy a hagyományoktól nem szabad elszakadni. Nálunk húsz éveugyanúgy készül a vanília fagylalt vagy az orosz krémtorta, aki két évtizeddel ezelőtt járt itt utoljára, most is ugyanazzal az ízzel találkozik, mint akkor. Büszke vagyok arra, hogy kézműves kisiparosként talán az első voltam, akinek két évtizede sikerült beszereznie egy kiváló olasz fagylaltgépet, a Carpignanit. A méltán világhírű olasz fagylalt stílusjegyeit kombináltuk a magyar ízekkel, elsősorban a gyümölcsökkel, hiszen azoknak bővében vagyunk. Ezért sem értem, járva az országot, ha csapnivaló minőségű fagylaltokkal találkozom. Nekem álmomban sem jutna eszembe, hogy tejszínt helyettesítő növényi habot használjak, ezt egyszerűen gazemberségnek tartom.

    Az üzlet falán – miként más neves cukrászdákban is látni – sorakoznak a bekeretezett elismerések. Középen a Mesterlevél, aztán miniszteri oklevél a kiváló cukrász címről, Róma városának díszoklevele, Védnöki Tábla a gasztronómiai szövetségtől és a gasztronómiai szakújságíróktól. Alattuk Ádám koktél-diplomái. Nem hivalkodóak ezek az oklevelek, az igazi elismerések a vendégektől érkeznek, akik nyitástól zárásig egymást váltva érkeznek. Jön a város nyolcvan éves múlt neves írója-költője, süteményt visz haza. Egy autós vendég – szintén megpakolva süteménnyel – még rácsodálkozik az igaz csokoládé bonbonokra, mert ilyen is készül Patakiéknál. Az alapító idősebb Pataki János pedig büszkén nézheti égi cukrászdájából, hogy utódai milyen jól sáfárkodnak az örökséggel.

     

     

  • написание пресс-релиза
  • статьи для сайта
  • написание статей
  • новости для сайта
  • написание коммерческого предложения
  • продающий текст
  • копирайтинг
  • копирайтер
  • копирайтеры
  • SEO копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные кампании в интернете
  • обслуживание сайта
  • биржи статей