• eyelash growth serum
  • Ma 2020. október 21., szerda, Orsolya napja van. Holnap Előd napja lesz.

    A paplan- és párnakészítés, illetve felújítás napjainkban már kihalófélben lévő, egzotikus szakmának számít. A fővárosban alig néhányan űzik ezt a mesterséget, pedig nem is oly rég csak a Nagykörúton négy ilyen üzem működött, a mellékutcákban pedig tucatnyi kis műhelyben gyártották az egyedi igényeket kielégítő, tollal töltött párnákat, paplanokat. Az Elfenbein cégnek sikerült túlélnie a divat, a fogyasztói szokások változását és a recessziós időket. A titok nyitja a széles vevőkör, az idejében kialakított internetes marketing és online értékesítés, valamint a szakszerű munka.

     

     

    A Teréz körúti társasház pincéjében már hatvan évvel ezelőtt is „tollas üzem” működött, Elfenbein Imre és társa dolgoztak itt. 1957-ben a partner kivándorolt Amerikába, Elfenbein úr lehetőséget kapott arra, hogy átvegye az üzletet. A fehér köpenyes, nyakkendős kisiparos (akinek a fényképe ma is ott függ a műhely dicsőségfalán) gyerekként biciklivel járta a falvakat, és vásárolta fel a tollat. Később ő találta ki azokat a szolgáltatásokat is, amelyek akkoriban unikumnak számítottak. Nemcsak házhoz szállították a kitisztított, felújított, átszabott paplanokat-párnákat, hanem a kor ikonikus járművével, egy Trabanttal ki is mentek az áruért.

     

    Amikor a tulajdonos munkatársa a nyolcvanas években kiöregedett, társiparosnak maga mellé vette egyik rokonát, Szántó Tamást – aki időnként már korábban is besegített a nagybátyjának –,és átadta a mesterségbeli fortélyokat az addig elektrotechnikusként dolgozó fiatalembernek. Attól kezdve ő már csak tolltisztítással foglalkozott, de nyugdíjba vonulása után még 91 évesen is bejárt a kis üzembe ellenőrizni, jól mennek-e a dolgok, hasznos meglátásaival, tanácsaival segítette az üzletmenetet.

     

    Mintha visszafelé haladnék az időben, amint a Teréz körúti kapualjból nyíló tollas üzem keskeny, fából készült csigalépcsőin lefelé haladok. Hogy jó helyen járok, szembeötlően jelzi a keretbe foglalt brokát paplanhuzat, a hatvanas évek slágere. Odalenn jobbra Stassfurt márkájú csöves rádió, nem sokkal távolabb egy rozsdásodó zsákvarró gép árválkodik. Odébb hatalmas zsákokban libatoll sorakozik, mögöttük pedig egy muzeális korú tolltisztító berendezés terpeszkedik. Középtájon a gyártáshoz nélkülözhetetlen mérleg, egy évszázados, óramutatós mázsa áll. Bizonyára gyorsabb és praktikusabb lenne digitális mérleggel mérni a mindössze néhány kilogrammos termékeket, de Szántó úr ebben is ragaszkodik a hagyományokhoz. Amelyik eszközt meg tudja őrizni a múltból, azt nem cseréli le, mivel a használati értéke még kiváló, és turistacsalogatónak sem utolsó. Szántó mester „idegenvezetése” során megtudom, hogy a paplanos szakma első nagy fellendülését a szocialista hiánygazdálkodás hozta meg, merthogy akkoriban nagyobb volt a kereslet, mint a kínálat.

     

     

    A második, még komolyabb konjunktúra a hetvenes években mutatkozott, amikor sokan költöztek fel vidékről, és hozták magukkal azt a dunyhát, ami odahaza a hideg, fűtetlen helyiségekben életmentő volt, de a távfűtéssel túlmelegített panellakásokban már nem volt rá szükség. Ráadásul olyan terebélyesek voltak azok, hogy el sem lehetett őket pakolni. Ezért sorban mindenki átalakíttatta a dunyháját paplanná.

     

    A legújabb időkben a külföldiek és a szintetikus tömegtermékek helyett a természetes anyagokat kedvelő tehetősebb megrendelők (meg persze a nosztalgiázók), és érdekes módon a vékonyabb pénztárcájúak éltetik az ipart. Létezik egy nagyon szűk hazai réteg, amely a magas minőségű libapehely gyártmányokat is meg tudja fizetni. Mások érzelmi kötődésből ragaszkodnak a régi, családi ágyneműikhez, és inkább felújíttatják, mintsem kidobnák, vagy újra cserélnék. Azoknak pedig, akik sajnálják kidobni, mert például a nagymama töltötte annak idején, és a hagyomány értéket jelent, általában nincs pénzük új garnitúrára. Ebben az esetben is jó megoldás a régi paplan, párna restaurálása. Mert bizony a toll elzsírosodik, összecsomósodik a rendszeres használattól.

     

    A felújítás a következőképpen történik: a mester felbontja a paplant, beletölti a töltő-tisztítógépbe a tollat és felfűti a szerkezetet. Régen a nagybácsikája a gőzfejlesztő géppel végezte mindezt, ma már elektromosan fűtik a gépet. Ahogy a meleg levegő forgatja a tollakat, az összeállt, zsíros, összecsomósodott toll magához tér, rugalmasabb lesz, felfrissül, és mint egy virág, kinyílik. Akadnak tisztítók, akik mossák a tollat. Szántó Tamás nem használ vegyszeres tisztítást, elég a fűtés 60−70 fokon és a forró levegős keverés. A gép alján található filter kiszűri az elhasználódott, összetört toll szárát és a port. A megtisztult toll és pihe nagy része visszanyerhető, a hiányzó tömeg pedig pótolható új anyaggal az új huzatba. Ilyen szolgáltatást ma már nagyon kevesen kínálnak az országban.

     

    A hazai vásárlók mellett nemritkán nagykövetségek munkatársai is tiszteletüket teszik a műhelyben. Gyakoriak az amerikaiak: egyszer Goldie Hawn amerikai színésznő is itt varratta hatalmas pehelypaplanját. A világsztárt megörökítő fotó ma is ott látható a vállalkozás dicsőségfalán. Máskor a perui nagykövet látogatott el ide, és megvárta, amíg elkészül a személyes igényeihez szabott ágynemű.

    A rendszerváltás idején sok paplanos tönkrement a fővárosban, mert a multik által behozott, „műanyaggal töltött” tömegtermékekkel nem tudott versenyezni a kézi munkával készített pehelypaplan. Az Elfenbein műhelynek, mint az elején már kiemeltük, a széles vevőkör, az internetes marketing, valamint a becsületes, szorgalmas munka révén sikerült talpon maradnia.

     

     

    A régi értékek reneszánszával a paplanosságnak is van jövője. Bizonyíték erre, hogy ifjabb Szántó Tamás az informatikus diplomája megszerzése után úgy döntött, ő is beleveti magát a paplanosság műhelytitkainak kitanulásába. A fiatalember – a válság következtében – a saját IT szolgáltató cégét bezárni kényszerült. „Ma már ezt a munkát sokkal jobban szeretem” – állítja az ifjabbik Szántó.

    „A toll és a pehely kézzelfogható, valóságos termék, amely sokkal nagyobb élményt jelent, mint a virtuális világban történő barangolás. Nyugodtabb az életem és rögtön van visszajelzés. Az emberek mindig elmondják, hogy mennyivel jobb volt a pihenés és az alvás az általam készített paplanban, párnák közt, és ez nagyon jó érzés számomra. Ezt a mesterséget soha nem oktatták iskolában, mindig apáról fiúra szállt, vagy éppen az egyik vállalkozó leste el a másiktól. Úgy érzem, nekem már sikerült”.

     

    Sámathy

     

     

  • написание пресс-релиза
  • статьи для сайта
  • написание статей
  • новости для сайта
  • написание коммерческого предложения
  • продающий текст
  • копирайтинг
  • копирайтер
  • копирайтеры
  • SEO копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные кампании в интернете
  • обслуживание сайта
  • биржи статей