A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Arany János Közérdekű Muzeális Gyűjtemény, valamint a Nagykőrös és Vidéke Ipartestület közös rendezésében nyitották meg szeptemberben a Nagykőrösi Ipartestület 125 éve című kiállítást. A megnyitón Németh László, az IPOSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

A 125 év négy generációnak felel meg, s hazánk történetének 10 százalékát  teszi ki. Ilyen hosszú idő alatt sok-sok esemény történt. Két világháború, gazdasági válságok, a szocializmusban eltöltött évtizedek, mind erre az időszakra estek.

Az ipartestület fennállásának 125 éves évfordulója bizonyság arra, hogy az iparosok, a kisvállalkozói réteg midig tudott az adott viszonyokhoz alkalmazkodni, újjászületni, megújulni. Két kezükkel építették a várost, szolgáltatásokat nyújtottak a lakosságnak, s ezzel élhetőbbé tették a környezetet. A kiállítás bemutatta a régi mesterségeket, a szakmák múltját és fejlődését, a régi iparosokat. Nagy szerencse, hogy az ipartestületek ily módon őrzik a gyökereiket, hiszen így lehet jövőjük is. Legyünk büszkék a régi iparosokra, s arra, hogy ez a szervezet 125 évet élt már meg! S mindezt a hagyományt, amit elődeinktől örököltünk, adjuk tovább utódainknak!

Bakó József református lelkész 100 évvel ezelőtt a 25 éves évfordulón gróf Széchenyi István szállóigéjét idézte: Magyarország nem volt, hanem lesz. Bízzunk abban, hogy 100 év múlva is ünnepelhetnek majd az iparosok! Beszédét Németh László az iparosok régi köszöntésével fejezte be: Isten áldja a tisztes ipart! A kiállítást Kustár Tamás alpolgármester nyitotta meg. Beszédét ő is a legnagyobb magyar mondásával kezdte: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn”. Az ipartestület fennállásának ideje a város és környékének életével összefüggésben van. Egyes mesterségek megszűntek, de vannak, olyanok is, amelyek a városban az elmúlt 125 év alatt folyamatosan, hasonló mértékben léteznek. Kustár Tamás ismertetett egy 1939-es felmérést, melyben felsorolják, hogy mely mesterséget hány iparos űz a városban. Például akkor 54 cipész dolgozott, most jó, ha három akad. Elindult a tömegtermelés, s kevesen veszik igénybe a cipészmesterek munkáját. 1939-ben 41 kovács volt a városban. A technika fejlődése miatt ez a mesterség is visszaszorult.

Kőművesből 33 dolgozott akkor, s most is lehet ennyi. 31 bognár volt, ma már nincs is rájuk szükség a gumikerekek megjelenésével. Fodrászként akkor is ma harmincan tevékenykednek. Amit tehát nem sikerült nagyipari formában megoldani, ott megmaradtak a mesterek. A tömegtermelés a férfi- és a női szabók számát is jelentősen csökkentette. A változások elsősorban a második világháború után következtek be. Az iparosságot a politikai célok is visszaszorították. A rendszerváltozásig tulajdonképpen megtűrt tevékenység volt.

Megalakuláskor az ipartestületnek 279 tagja volt,  a két világháború között elérték a 700 feletti taglétszámot. Jelenleg mintegy 70-en tartoznak a közösséghez. Náluk is tapasztalható a létszám csökkenés. Régen nemcsak illett az ipartestületnek tagjának lenni, rang is volt. A vállalkozási formák átalakulásával ez is megváltozott.

Végezetül Kustár Tamás megköszönte, hogy a helyi mesterek fenntartják iparukat, s megígérte: a város is meg fogja becsülni őket.

A kiállítást Sziládi Ambrus a helyi ipartestület elnöke mutatta be rögtönzött tárlatvezetéssel. Elmondta: régi vágyuk volt, hogy megrendezhessék ezt a kiállítást. A helyszínen berendeztek kovács-, bognár- és cipészműhelyt, számos mesterség szerszámai, a tárlókban dokumentumok, oklevelek sorakoznak, a falakon fényképek láthatók.

A kiállítás 2013. március 20-ig tekinthető meg.

(Csákó Klára írása először a Kőrösi Újságban jelent meg.)