Jubileumot ünnepeltek Veszprémben

A Veszprémi Ipartestület megalakulásának 125 éves évfordulójáról december 9-én kiállítással egybekötött ünnepi közgyűlésen emlékeztek meg a Laczkó Dezső Múzeumban. A rendezvényen jelen volt Szűcs György, az IPOSZ elnöke, Porga Gyula Veszprém megyei jogú város polgármestere is. A jubileum alkalmából jelentették meg a Veszprémi Iparos című lap ünnepi számát. Laptársunk gazdag tartalmú összeállítást készített: az IPOSZ elnökének beköszöntője, több jeles iparos vezető visszaemlékezése, székházuk története, a szövetség oktatási igazgatójának írása a szakképzés múltjáról, jelenéről és jövőjéről, egykori és mai történetek az iparos helytállásról… Érdemes és hasznos a lapot forgatni.

Részlet Porga Gyula polgármester ünnepi beszédéből

„…Hiszek abban, hogy az IPOSZ-nak, az iparosságnak nemcsak múltja, hanem jelene és jövője is van. Lehet, hogy most 2011-ben, vagy a rendszerváltás időszakában ez a társadalmi csoport nem kapta meg azt a kellő figyelmet, lehetőséget, amit egyébként megérdemelt, az én otthoni tapasztalatom is azt mutatja, hogy szükség van szakképzett iparosokra… Hiszek abban, hogy a jó mesterember családtag is egyben. Mert azon túl, hogy megoldja a problémát, mégiscsak emberi kapcsolatról beszélünk, amikor egy mesterember a segítségét ajánlja fel nekünk… Gyakran elmondom a városvezetésnek, hogy könnyű dolgunk van, hacsak megőrizzük azt, amit elődeink megépítettek, akkor már nagy hibát nem követünk el. Azt, hogy ez a város ma ilyen fizikai megjelenésében, azt az önök elődeinek, az egykori iparosoknak köszönhető. Erre legyenek büszkék annak a körnek tagjai, akik 125 évvel ezelőtt úgy gondolták, hogy érdemes szövetkezni, együttműködni, egyesületben tömörülni, és építeni ennek a városnak nemcsak a fizikai, hanem a szellemi valóját is… Bíztatom önöket, és higgyünk közösen abban, hogy az iparosság jelenlegi állapota múló rosszullét, szükség van arra a tevékenységre, amelyet egyrészt az ipartestület, másrészt önök és az önök környezetében élők végeznek… Felajánlom a kapcsolaterősítést, a városnak szüksége van önökre, szükségünk van minden együttműködő partnerre. Nyitott vagyok és várom önöket, tervezzük meg ennek a városnak a jövőjét! Ritkán adódik meg a polgármesternek, még egy ilyen történelmi városban is, mint Veszprém, hogy ilyen nagy múltú szervezetet köszönthetek.  Isten éltesse a tisztes ipart!”

Kitüntetések, elismerések a kiváló munkáért

Aranykoszorús Mester

• Máté Valéria fodrász
• Mezőkeresztesi György autószerelő
• Magasi József vasesztergályos
• Ezüstkoszorús Mester
• Futó Attila épület és bútorasztalos
• Marosi István épület és bútorasztalos

25 éves kisipari, vállalkozói munka és tagsági viszony elismerése

• Csaba Zsolt villanyszerelő
• Kajos István harang villamosító
• Kauker Mihály építési vállalkozó, kőműves
• Scheffer Miklós kőműves, burkoló
• Schmid László villanyszerelő
• Szeiler Imre mérlegkészítő és javító

Könyvjutalom

• Enyingi Mihály kerámiakészítő
• dr. Fejes István az ipartestület egykori titkára

Tárgyjutalom

• Kovács Erzsébet irodavezető

A kitüntetettek tevékenységét Simon Jenő elnök méltatta

A 125. éves évfordulóra rendezett kiállítás megnyitása is ünnepi külsőségek között zajlott. Rohrer Lászlóné nyugdíjas iparos Váci Mihály versek értő tolmácsolásával örvendeztette meg a vendégeket, míg Kecskés Judit zongora szakos tanára kíséretével a Csermák Antal

Zeneiskola növendékeinek és Kanik Alexandra végzős hallgató hegedű játékának tapsolhatott a közönség.

Az iparosok élete a múltban és napjainkban címmel megrendezett kiállítást Gy. Lovassy Klára nyitotta meg. Beszédéből idézünk:

„A barokk kori Veszprémben nevükben viselték mesterségüket a családok: Csapó, Csizmadia, Gelencsér, Gombkötő, Harangöntő, Lakatjártó, Nyereg-jártó, Ötvös, Poskajártó stb.

A XX. század kezdetén – 1912-ben a 15 000 lakóval bíró város 635 iparost foglalkoztatott:  többek között 92 cipész, 50 csizmadia, 52 szabó, 42 korcsmáros, 33 kőműves, 10 kályhás élt és dolgozott itt, de volt a városban aranyozó, csapó és tarisznyás, harangöntő, kapcás, orgonás, tutyivarró, virslis és zongorahangoló.

…A szakmák legkiemelkedőbb egyéniségei közül jó néhányan szerepelnek a kiállítás tablóin, tárlóiban történész kollégám, Molnár Jenő gondos, alapos munkájának köszönhetően. A kiállítás most nem teljesség igényével készült; inkább felhívás a múlt emlékeinek megőrzése, tisztelete érdekében. Őszintén reméljük, hogy a legközelebbi iparos kiállítás sokkal gazdagabb, színesebb, változatosabb lehet az  önök aktív közreműködésével.”

Az ünnepi közgyűlés levezető elnöke Mezőkeresztesi György, az ipartestület alelnöke volt, míg a kiállítás ünnepélyes megnyitóján Simon Jenő elnök tiszte volt megköszönni a tagság hozzájárulását a jubileum méltó megünnepléséhez, a kiállítás gazdagításához és méltatni a múzeum igazgatójának, munkatársainak önzetlen szakmai segítségét.

Gy. Lovassy Klára beszédének befejezéseként egy régi levélből idézett, melyet Balogh János néptanító, közkatona küldött feleségének az I. világháború idején, a lengyelországi Przemysl melletti frontról: „Ha fiunk akar, és lenne kedve tanulni, akkor nyugodtan add iparosnak, nem kell erőltetni azt a diplomát, mert olyan gyönyörű szakmák vannak, mint például az asztalosság, ahol a fával beszélget az, aki azzal dolgozik. Én boldog lennék, hogyha az én fiamból egy jó asztalos lenne.”

A sorok írója soha többé nem tért haza, nem találkozott a családjával… felesége néhány év múlva tüdővészben meghalt… a fiú árvaházba került. Bár asztalosnak szánták – erre büszke volt egész életében –, Balogh Jánosból (1913-2002) világhírű akadémikus, egyetemi tanár, Széchenyi-díjas zoológus, ökológus lett.