Mit érdemes tudnunk az esővíz minőségéről, használhatóságáról?

Ez a félelem indokolt. Az esővízből kiszűrt ivóvíz minősége egyenértékű a legjobb ásványvizek minőségéve, azonban a literre számított ára jóval alacsonyabb. Az ásványvizeket általában 0,40 – 0,80 €-ért árusítják, a szűrt esővíz literje 0,01 - 0,02 €-ba kerül. Érthető tehát, hogy rendszeresen visszatér a nagyközönség egészségével foglalkozó sajtóban a kemény, és ásványi sókban gazdag ivóvizek dicsérete. Ennek érdekében mindig előkerül az a 35 éves kanadai tanulmány, ami szerint a lágyvizet fogyasztó lakosság hajlamosabb lenne a szívbetegségekre, mint a keményvizet ivó. A tanulmány csupán statisztikai adatok alapján készült, minden elméleti és laboratóriumi kísérleti eredmények nélkül. Bár több kísérlet történt rá, ez ideig nem sikerült bizonyítani az ok – okozati kapcsolatot a lágy víz fogyasztása és a szívbetegségek megjelenése között.

Megjegyzendő, hogy a Belgiumban árult legjobb ásványvíz 35 mg/l ásványi sót tartalmaz, amíg a városi vízben 500 – 1.200 mg/l van.
A "Spa Reine" ásványvíz Belgium egyik büszkesége. A világ minden részére exportálják, akárcsak a világ legdrágább palackozott vizét a a tasmániai esővizet. Orvosok szerint ezek, pontosan a gyenge ásványi só tartalmuknál fogva, a világ legjobb ásványvizei közé tartoznak. Egy ivóvíz minőségét nem a benne lévő ásványi anyagok határozzák meg (mint a gyógyvizek esetében), hanem a benne nem lévő sók. Minél tisztább a víz, annál jobban tisztítja szervezetünket az anyagcseréből eredő salakanyagoktól.

A vízzel hivatásszerűen foglalkozó szakemberek túlnyomó többsége is helytelen képet alkot az esővízről és annak valós felhasználási lehetőségeiről. Ez a sajnálatos tény, világszerte késlelteti a hosszútávon is fenntartható vízgazdálkodás bevezetését. A földön található minden édes (nem sós) víz egyetlen forrása az eső, ill. a csapadékok. Jó minőségű természetes édesvíz készleteink kimerüléséből kézenfekvő az a megállapítás, ami szerint az esővíz széleskörű közvetlen felhasználása nélkül fenntartható vízgazdálkodás nem lehetséges.

Napi ivóvíz szükségletünk nem haladja meg a 3 litert személyenként. Esővízből viszont igen egyszerű eszközökkel lehet "éltető" minőségű ivóvizet olcsón előállítani. Ennek az elemi technológiának a széleskörű alkalmazásával rövid idő alatt, igen kis befektetéssel földünk minden lakójának kitűnő minőségű ivóvizet lehetne biztosítani. Elemzésekkel kimutatható, hogy természetes körforgása alatt a víz akkor a legtisztább, amikor csapadék formájában leesik, ami nem más, mint a nap által desztillált víz. A köztudatban lévő téves vélemények elemzésére vizsgáljuk meg a tetőkre hulló víz minőségét.

A tömegtájékoztatásban gyakran visszatérő téma az esővíz növényvédő szerekkel való szennyezése. Ha valaki ezeket a jelentéseket felületesen és tudományos felkészültség nélkül elolvassa, az esővizet még vécéöblítésre sem meri felhasználni. Ezzel tulajdonképpen a vészmadár sajtóhadjárat igazi megrendelői a céljukat el is érték: a nagyközönség fél az esővíztől.

Nem különös, hogy ezeket a tanulmányokat szinte kivétel nélkül vagy közvetlenül a városi vízelosztó vállalatok készítik, vagy azok kezdeményezésére a különböző szintű önkormányzatok rendelik?

Az tény, hogy ha a növényvédő szereket, emelkedő meleg légáramlatok jelenlétében permetezik, a bennük lévő mérgező anyagok aeroszol formában, kivételes esetekben, a felhőkbe juthatnak. Ez a meteorológiai jelenség viszonylag ritka, de sajnos előfordul. Az ilyen felhőkből esett csapadékban a nyomszennyező koncentráció az ivóvíz minőségi szabványai által előírt értékeket is meghaladhatja. A tárolóban azonban a lesett mennyiség sokszorosan a határérték alá hígul. A teljes igazsághoz néhány adat hiányzik, amit a médiák nem közölnek, mert azt velük sem közlik. Egy helyesen méretezett esővíztárolóban több mint húsz zápor vizét tároljuk. Ebből legrosszabb esetben is csak legfeljebb egy zápor tartalmaz a kelleténél több szennyező anyagot. A hígítással a szennyezési koncentráció a megengedett szint alá kerül. A literenként néhány tized mikrogrammot [7] (µg) tartalmazó víz csak közvetlen és rendszeres ivás esetén okozhat elméletileg egészségkárosodást. Az esővízszűrő berendezésekben mindig jelenlévő aktív szén ezeket a mérgező anyagokat leköti. Az ihatóvá szűrt esővíz a legmagasabb minőségi követelményeknek is megfelel. Azok, akik esetleg a fürdővizükben sem akarnak ilyen szennyezést, a fürdőszoba nyomócsövére egy aktív szén szűrőt építtethetnek be.

A vízminőséggel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a vízszolgáltató vállalatok szakemberei, amikor esővízről nyilvánosan beszélnek, a vízművek berendezéseiből kijövő kezelt vizet hasonlítják a tetőre eső csapadék minőségével. Ha eszmefuttatásukat követjük, akkor a fordított ozmózis berendezéssel, vagy mikro szűrővel kezelt esővizet kellene a vízművek által forrásként kezelt folyó vizének a minőségével összevetni. Csak egynemű dolgokat lehet összehasonlítani. Elemi iskolában a tanító rendre utasítja a kisdiákot, aki almát és körtét akar összeadni. A fent idézett szakemberek művelete sem ésszerűbb. Helyes tudományos alapon van ezzel szemben, a fogyasztó csapjából kifolyó városi- és a mikro szűrővel kezelt esővíz minőségének az összehasonlítása. Ezen a szinten az összehasonlítás minden esetben a szűrt esővíz előnyére dől. A valóságban nagyon kevés vízszolgáltató vállalat alkalmaz olyan előrehaladott technológiát, mint ami a kereskedelemben vásárolható esővízszűrő berendezésekben van.

Nem szabad szem elöl téveszteni azt a tényt, hogy minden földi édesvíz elsődleges forrása a csapadék. Amit a vízművek szivattyúznak, azé is. Az esővízben lévő szennyezés oda is belekerül, igaz a talaj szűrése után. Ezzel szemben a talaj szűrőképességének is van határa. A természetes víztartalékainkban a növényvédőszer koncentráció állandó jelleggel évtizedek óta nő. A gyakorlatban, elenyészően kevés azoknak a vízszolgáltató vállalatoknak a száma, amelyek a vizet aktív szénnel kezelik. Ezzel szemben a házi esővíztárolóban lévő víz soha nem mosta ki a termőföldekre kiszórt növényvédőszereket, istálló- és műtrágyát, valamint a házi pöcegödrökből kiszippantott iszapot. Soha nem szivattyúzták ipari- és városi eredetű szennyvizekkel terhelt folyókból, mint a városi vizet.

Az esővíz használatának ellenzői felróják annak savas jellegét. A levegőben természetesen jelenlévő széndioxid teszi a csapadékot minden esetben gyengén savassá. A levegőt szennyező anyagok az ásványi energiahordozók elégetéséből, valamint vulkánikus jelenségekből származnak. Ilyen a kéndioxid gáz, ami a vízzel kénessavat alkot, vagy a különböző nitrogén oxidok, amelyek az esővízben salétromos sav formájában jelennek meg. Ezek az esővíz "természetes", a széndioxidból eredő savasságát többé-kevésbé erősítik. A hulló csapadék a levegőből a porszemeket, de a füst igen finom részecskéit is kimoshatja. Ehhez adódik a növényvédő szerek nyomokban lévő jelenléte.

A levegő természetes széndioxid tartalma miatt, az esővíz még légszennyezés nélkül is savas kémhatású. pH értéke 5 és 6 között van. A természetes széndioxid (CO2), ill. szénsav (H2CO3) mellett a levegő gyakran tartalmaz más, savas kémhatású, a szennyezésből eredő gázokat. A kőolaj és kőszén magas hőmérsékletű elégetésénél különböző nitrogénoxid molekulák kerülnek a levegőbe. Ezeket gyűjtőnevükön NOx elnevezéssel illetik. Ezekhez adódik még a kéntartalmú energiahordozók égetésekor felszabaduló kéndioxid (SO2), ami az esővízben kénessav (H2SO3) formájában oldódik. A nitrogénoxid a vízzel salétromos savat (HNO2) képez. A kénes- és salétromos sav a levegő oxigénjével egyesül és kénsavat (H2SO4), ill. salétromsavat (HNO3) alkothat. Erősen szennyezett levegőben az eső pH értéke ezek miatt 4 alá is süllyedhet.

A savas kémhatású esővíz a mészkőből épült műemlékeket erősen rongálja, de a fenyves erdők is megsínylik a behatását. Ezzel szemben a savas jelleg az esővíz felhasználás szempontjából nagy előnynek számít. Ha a begyűjtött esővíz nem lenne savas, felhasználás előtt vegyileg kezelni kellene.

Az esővízben lévő szén-, salétrom- és kénsav a víztárolóban a betonból bázikus elemeket old ki. Ez a semlegesítési reakció kalcium, magnézium, nátrium és kálium ionok mellett bikarbonát, karbonát, szulfát és nitrát ionokat juttat a vízbe. Az így feloldott ásványi sók több, mint 90 százaléka kalcium bikarbonát [Ca(HCO3)2]. A nitrát ionok átlagos koncentrációja 3 és 5 mg/liter között van. Az ivóvízben a megengedett legnagyobb érték 50 mg/liter nitrát. A betonból kioldott ásványi sók szükségesek a felhasznált víz jó biológiai tulajdonságához.

A nap által desztillált, a tetőre huló esővíz, bár savas, ásványi sókat csak nyomokban tartalmaz. Ilyen formában háztartási használatra alkalmatlan. A betontárolóban történő semlegesítés tulajdonképpen a kezelés első lépése. A víz semlegesítése következtében az ásványi sótartalom közepesen 80 mg/liter értékre emelkedik. Ebből a mészkő kb. 30 mg/litert tesz ki. A tárolt víz tehát lágy marad. A betontároló tulajdonképpen nem más, mint egy földalatti sziklás természetes víztároló üreg utánzata.

Az esővízről alkotott hibás felfogás nagyrészt a helytelen tárolás eredménye. A pincékben, műanyag tartályokban tárolt esővíz savas marad, és a változó hőmérséklet miatt megposhad, használhatatlanná válik. A szabad levegőn tárolt esővíz viszont az algák keletkezése miatt megzöldül, és szintén megposhad. A kellemetlen szagok is megjelennek. A föld alatti beton, tégla vagy kő víztároló nem más, mint egy föld alatti vízbarlang mesterséges megvalósítása. Ezekben a tartályokban, sötétben és állandó hőmérsékleten, a víz friss és jó minőségű marad.
Németországban az esővíz hasznosításra gyakran alkalmaznak pincében elhelyezhető műanyag tartályokat. Ezekben a tartályokban a tapasztalat szerint a víz megposhad. A műanyag az esővíz savasságát nem semlegesíti. A tárolt víz savas, és a szükséges ásványi sóktól is mentes marad. A pincében uralkodó változó hőmérséklet, a nem helyesen szűrt esővízben lévő szerves szilárd anyagokon, a baktériumok robbanásszerű szaporodásához vezet. Ezért nem tanácsolják Németországban az esővizet másra használni, mint mosásra, vécéöblítésre és kertöntözésre. A német és osztrák szakemberek még nem ismerték fel a földalatti betontároló kedvező behatását a tárolt esővíz minőségére.

A tégla-, kő- vagy betontartályokba vezetett esővizet az építőanyagok természetes bázikus összetevői igen gyorsan és hatásosan semlegesítik. A semlegesítést vegyileg igen hasznos ásványi sók kis mennyiségben való oldódása kíséri. Ennek az eredménye a semleges kémhatású, de elegendő ásványi sót (elektrolitot) tartalmazó lágy víz. Tárolás közben, a tetőről lemosott, szilárd halmazállapotú, szennyeződés iszap alakjában rakódik le, amiben baktériumok nagy számban fejlődhetnek ki. Szerencsére ezeknek a baktériumoknak a túlnyomó többsége az emberre teljesen ártalmatlan, eltávolításuk műszakilag igen egyszerű.
A hidrofor nyomócsövére két lezáró csap közé egy nagy hozamú (kb. 50 cm-es) 10 mikronos likacsú szűrőt helyezünk. Szennyezett levegőjű vidékeken tanácsos még egy 25 mikronos előszűrőt a 10 mikronos elé helyezni. Az innen kijövő szűrt víz minden használatra jó, csak közvetlen ivásra nem, bár figyelmetlenségből elfogyasztott kis mennyiség semmi betegséget nem okozhat, még gyermekeknél sem. Csupán nem tanácsos ezt a vizet rendszeresen ivásra használni; fogmosásra igen. Ma már elérhető áron beszerezhetők különleges szűrők (kerámia, száltekercselt ultra- illetve membránszűrők) melyek a vírusokat, nehézfémeket is eltávolítják.

A szűrt ivóvíz minősége különös figyelmet érdemel. Amikor az aktív szén betét telített, a szűrt vízben azonnal egy elég erős betonszag és íz jelenik meg. Ekkor a betétet ki kell cserélni. Amikor a kerámiaszűrő likacsait a kiszűrt baktériumok eltömítik, az ivóvízcsapból csak egy vékonyka sugárban, vagy csak cseppekben csordogál a víz. Ilyenkor a kerámia betétet ki kell csavarni és az erre rendszeresített körömkefével, folyó víz alatt megtisztítani.

Az esővíz minőségére hatással lehet a tető és az ereszek anyaga is. Legjobbak a műanyag, cink, valamint a kerámiából készült ereszek. Elfogadható még az alumínium, bár ekkor ellenőrizni kell a vízben lévő alumínium mennyiségét. Ha a koncentráció meghaladja az ivóvíz minőségi szabványait, a vizet ivásra csak fordított ozmózis rendszerrel használjuk. Kerüljük a vörösréz ereszeket. A cinkkel ellentétben, a réz a gyengén savas esővízben enyhén oldódik. Az oldott rézionok a vízben lévő baktériumokat megölik. A begyűjtött vizet tehát, iváson és főzésen kívül mindenre lehet használni. Ha rezes vízből ivóvizet szeretnénk nyerni, használjunk fordított ozmózisos tisztítót.. Kerüljük a fából készült ereszeket, amelyek a baktériumok számát nagyban növelik a tárolóban.

(Forrás: Országh József tanulmányai)