• eyelash growth serum
  • Ma 2017. október 22., vasárnap, Előd napja van. Holnap Gyöngyi napja lesz.

    A kavitáció jelenségét használja ki egy magyar feltaláló, Beri Imre fűtőkészüléke, ami propeller nélkül hozza létre az effektust vízben. A prototípust három éve fejlesztette ki a Monorierdőn élő nyugdíjas villanyszerelő mester, és saját műhelyében egyszerű anyagokból maga állította össze. A mintadarabot a saját házának temperáló fűtésére használja. A 40x40x55 cm méretű eszközt egy 600 W-os villanymotor hajtja meg, a betáplált elektromos energia 390%-a vehető ki hőenergia formájában.

     

     


    A kéményt mellőző kazánt leginkább egy hőszivattyúhoz hasonlíthatnánk, azzal a különbséggel, hogy itt nincs szükség sem nagy kiterjedésű talaj-kollektorra, sem fúrt kútba lebocsátott szondákra, igen jelentős költségért, mert a többlet energiát nem a közvetlen környezetünkből nyeri ki, hanem egyelőre ismeretlen természeti törvény révén. Csupán azt kell elfogadnunk, hogy jelenlegi ismereteinkkel nem tudjuk megmagyarázni, honnan érkezik a plusz energia. A feltaláló bármely kételkedő szakembernek, tudósnak megengedi, hogy méréseket, vizsgálatokat végezzenek fűtőberendezésen, s attól sem zárkózik el, hogy tisztességes összegért gyártásra átadja a dokumentációkat egy tőkeerős vállalkozásnak. Ő ugyanis gyártás, kereskedés helyett a további ötletein, találmányain szeretne dolgozni.


    Van egy másik, nem kavitációs, hanem tisztán elektromos elven működő, piacra érett fűtőberendezése is. A hőszivattyúk COP értékét tekintve itt már 5,65-szörös a kihozatal. S hogy még biztatóbb legyen a kép: már fejlesztés alatt áll egy 1500% hatásfokú változat is. A cél az, hogy megújuló energiával tudjon dolgozni, minden energia bevitel nélkül.


    Bei Imre elmondta, hogy az egyik hazai egyetem professzora személyesen megtekintette a készülékeit, méréseket is végzett rajtuk, majd kijelentette, hogy nem adhat szakvéleményt, mert a tudományos élet perifériájára szorítanák, ha megtenné.  Csupán sok szerencsét kívánt ahhoz, hogy megbízható céget találjon a szériagyártáshoz, megjegyezve, hogy aki beszáll a projektbe, bagóért jut aranybányához. Fűtőberendezéseit megvizsgálta egy környezetvédelmi cég is, és nem talált az élővilágra káros hatásokat, például ionizáló sugárzást sem mutatott ki.


    A feltaláló 1967-ben szerezte villanyszerelő alapképzettségét, két évig a 43-as ÁÉV- nál dolgozott. Katonai szolgálata alatt jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára. Nem szegte kedvét, hogy nem sikerült bejutnia, leszerelése után mestervizsgát tett, kiváltotta az ipart, és tovább képezte magát autóvillamossági szerelővé, majd energetikusi végzettséget, később hidrotechnológusi végzettséget, utána a Szent István Egyetem Ibl Miklós főiskolai karán az építőipar minden területére műszaki ellenőri végzettséget szerzett. A Vízügyi  Kutató intézetben szintén műszaki ellenőri végzettséget tett szert. Hosszabb ideig dolgozott Kisvárdán, Budapesten, majd Monorierdőn. A széles látókörű, fantázia gazdag ötletember nem ragadt le hétköznapi munkájánál, szakkönyvekből folyamatosan gyarapította ismereteit. Első jelentős találmányát, a belsőégésű motorral működő gépjárművek üzemanyag fogyasztását húsz százalékkal csökkentő termikus vízbontó és gázadagoló szerkezetét jó húsz éve megmutatta a találmányokat lelkesen menedzselő Pomezsánszky Görgy televíziós műsorvezetőnek, aki azonban alaposan ráijesztett, ne álljon ki a nyilvánosság elé prototípusával, mert könnyen megeshet, hogy elteszi láb alól az olajlobby.


    Így aztán a dokumentációt az íróasztalába csúsztatva egy időre „jegelte” a témát. Feltalálói észmozgását azonban nem állította le, Nyugdíjba vonulása óta a kenyérkereső munkája mellett intenzívebben foglalkozik a „zöld” energiatermelő és fűtő berendezéseivel. A papírra vetett ötlettől alig három év telt el a működőképes mintadarab elkészítéséig, meglehet okozott néhány álmatlan éjszakát, mire sikerült megszűntetnie azok gyermekbetegségeit. Volt olyan nap, amikor ötször is szétszerelte, összerakta a kazánt, mire rájött a hibájára. Az első változat voltaképpen egy másik fejlesztés melléktermékeként jött létre. Saját tervezésű és építésű, különleges önfelszívó szivattyújával kísérletezett, ami nem vezetett eredményre, ám abból nőtt ki a kavitációs kazán.


    Egyik téma az óta is hozza a másikat. Most éppen egy önmagát feltöltő akkumulátorral, pontosabban annak speciális töltőjével folytat kutatásokat egy korrekt, műszakilag jól felkészült és felszerelt kis magyar vállalkozás közreműködésével. (Ez a csapat segített elkészíteni az előző találmányinak működőképes mintadarabjait is, vezetője egy szabadalmaztatási eljárásokban is otthonosan mozgó szakember.) A technikailag igencsak furmányos szerkezet tesztelésébe egy elektronikus járművek fejlesztésében utazó, Győr melletti cég is beszállt. A töltő jól működik, de még nem teljesíti a célkitűzést, hogy energiatöbbletet is termeljen.


    A feltaláló tarsolyában még más ötletek is rejlenek. Hogy azok kidolgozásának szentelhesse idejét, szeretne olyan befektetőt találni, amelynek közösen kialakított fíx összegért átadhatná dokumentációit, a gyártás jogát anélkül, hogy neki a néhány hónapos kezdeti segítés után a továbbiakban tevőlegesen részt kelljen vennie a termelésben, értékesítésben.

     


    Sámathy Tamás

     

     


    Mi a kavitáció?


    A kavitáció jelenségét Lord Rayleigh fedezte fel 1917-ben, amikor megfigyelte, hogy a hajók hajtócsavarjától eredő hanghullámok a vízben keletkező apró gázbuborékokat összeroppantják, s ezáltal lassan, de folyamatosan erodálják a propellert. A folyamat azonban nemcsak káros lehet, hanem hasznosítható is: például ezen az elven működik a félvezetők tisztítását szolgáló egyik eljárás csakúgy, mint az a módszer, amellyel fölösleges zsírt távolítanak el az emberi szervezetből. A fizikusok évtizedek óta vizsgálják a jelenséget, és most első ízben sikerült lefényképezniük a buborékok összeroppanásából származó lökéshullámokat.


    A jelenség hátterében az áll, hogy a folyadékban terjedő hanghullámokat kísérő periodikus sűrűség- és nyomásváltozások a folyadékban levő apró gázbuborékokat ütemesen hol összenyomják, hol tágulni engedik. Ha ezek a periodikus nyomásingadozások elég erőteljesek, a buborékok nem tudnak lépést tartani a változások ütemével, és szokásos viselkedésükkel ellentétben akkor kezdenek összehúzódni, amikor a külső víz nyomása csökken, s akkor tágulnának, amikor a külső nyomás éppen nő.


    A ma létező elméletek szerint hőmérséklete eközben legalább 25 ezer kelvinre szökik, de egyes becslések még ennél is jóval nagyobb értéket adnak. Sőt, vannak akik úgy vélik, a hőmérséklet a 15 millió fokot is elérheti – ennyi szükséges a Nap energiáját termelő folyamatnak, a hidrogénatomok héliummá történő fuzionálásának beindulásához. Mindezek a becslések azonban olyan elméleti modelleken alapulnak, amelyeket kísérletileg még nem sikerült megbízhatóan ellenőrizni: a buborékok összeomlása ugyanis mintegy 100 pikoszekundum (tized milliárdod másodperc) alatt megy végbe, s ez még a legtöbb nagysebességű kamera számára is túl gyors ahhoz, hogy a folyamat lezajlását nyomon kövesse.

     


     

     

     

     

     

     

    Asztrológus, Horoszkóp készítés, Tanácsadás

     

  • написание пресс-релиза
  • статьи для сайта
  • написание статей
  • новости для сайта
  • написание коммерческого предложения
  • продающий текст
  • копирайтинг
  • копирайтер
  • копирайтеры
  • SEO копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные кампании в интернете
  • обслуживание сайта
  • биржи статей