Közel 23 évvel a rendszerváltás után a tőkeszegény mikro- és kisvállalkozói szektorban mai napig probléma a vállalkozói vagyon és a cégvezető magánszemély vagyonának, készpénzének az elkülönítése.

2006-óta, mikor is az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítélte a házipénztáradóról szóló törvényt, több jelentős törvényváltozás történt a házipénztárban tartható pénzkészlet témakörében. 2007-től mind a számviteli törvény, mind az adózás rendjéről szóló törvény szabályozza ezt a fontos területet. 2007-től minden társas vállalkozó köteles a számviteli politikája keretében elkészítenie saját vállalkozása arculatára szabott pénzkezelési szabályzatát, melynek minimális tartalmát rögzíti a törvény. 2009. 01.01-től az Országgyűlés meghatározta a házipénztár napi készpénz záró állományának maximális értékét (az éves öszszes bevétel 1,2%-a vagy ha ez kevesebb, mint 500 eFt, akkor az 500 eFt), illetve életbe léptetett további részletszabályokat. Ezt követően 2009 márciusától az éves összes árbevétel 2%-ára, 2012.01.01-től 10%-ára módosították a házipénztárban tartható maximális pénzkészlet százalékos határát, az 500 eFt-os szabály változatlansága mellett. A szabályozást a vállalkozók többsége kevéssé ismeri, és még kevésbé alkalmazza, mely komoly szankciókat jelenthet egy adóhatósági ellenőrzés során.

A kisvállalkozói körben, annak sajátosságaiból adódóan, gyakran egy személyben összpontosul a magánszemély tulajdonos, utalványozó, ellenőr, pénztáros szerepkör, mely erősíti az „egyik zseb-másik zseb” szemléletű pénzkezelést. Ez az eljárás olyan gyakori, főként a családi- és egyszemélyes vállalkozásoknál, hogy a köztudat nem is tekinti bűncselekménynek. A „közös zsebből” történő vásárlás és értékesítés ellehetetleníti a valós pénzkészlet kimutatását, mely súlyos következményekkel járhat.

Az adóhatósági ellenőrzés során mulasztási bírság kerül megállapításra minden esetben, ha adózó pénzkezelési szabályzata hiányos, vagy ellentmond a számviteli törvény előírásainak. Adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék kiszabására számíthatnak azok a vállalkozások, melyek valós pénzügyi helyzete eltér a cég könyvelésében nyilvántartott, kimutatott pénzkészlettől. Jelentős összegű adómegállapítások keletkeznek abból, hogy a társaságok nem dokumentálják a tagi kölcsönöket, negatív pénztáregyenleget szerepeltetnek könyveikben, vagy a vállalkozás házipénztárában valótlanul kimutatott, „magánszemélyként felélt, elköltött” pénzt az ellenőrzés során bemutatni nem tudják. Az adóhatósági ellenőrzések során volt olyan vállalkozás, amelynek házipénztárából 10 M Ft-ot meghaladó összegű készpénz hiányzott.

A gazdasági társaság pénztárából a képviselő által elköltött pénz a magánszemély jövedelmét képezi, ezért az ez után keletkező adófizetési kötelezettség a magánszemélyt is terheli, ilyen esetben a társaság „értékesítése” sem mentesítheti őt a kötelezettségek alól. Tovább súlyosbíthatja a helyzetet, amikor adózó a helyzet mentése érdekében „kreált” szerződésekkel próbálja igazolni az ellenőrök számára a hiányzó pénzösszeget. Ha a revízió során a szerződés hitelessége is megdől, és bebizonyosodik az adózatlan pénz kivonása a vállalkozási tevékenység alól, az adókülönbözet és a szankciók megfizetésén túl, a társaság képviselőjének a számvitel rendjének megsértése, adócsalás, 2012. év óta költségvetési csalás illetve (3 szereplős ügylet esetén) a sikkasztás vétsége miatt is felelnie kell.

Az ellenőrzési eljárások során az adóhatóságnak büntetőfeljelentési kötelezettsége van minden olyan esetben, amikor a pénzeszközöket illetően felmerül a visszaélés gyanúja.

2012. augusztus 24.

Heinrich Ildikó

Társas Vállalkozók Ellenőrzési Osztály 2. vezetője

NAV Fejér Megyei Adóigazgatósága